Az egyik trend a rendkívül karcsú ?zuhanyoszlopok?-at helyezi előtérbe. A felújításoknál a meglévő, 1100-1200 mm magasságú, 150 mm kötéstávolságú kiálláshoz egy kétfogantyús vagy termosztátos kezelőegységgel rendelkező, fej- és kézizuhanyból álló zuhanyoszlopot csatlakoztatunk (1. ábra). A fejzuhany csövének keresztmetszete a dizájner ízlése szerint a körtől az ellapított téglalapig változhat, annál is inkább, mert a víz átvezetésére az oszlopon belül egy flexibilis vezeték szolgál. Az oszlop aljához csatlakozik a kézizuhany gégecsöve, s a zuhany az oszlopra akasztható. A kifolyó, kevert víz váltóval irányítható a kívánt zuhanyhoz.
A vízcsöveket az előre a falba épített E-idomhoz kell csatlakoztatni, ráadásul, úgy hogy a csatlakozási pontok egymástól 200 mm-re legyenek. Sajnos, ez a megoldás ? nagyobb bontás nélkül ? többnyire csak az új szereléseknél alkalmazható!

Azok a gyártók, akik ragaszkodtak a zuhanyblokkokhoz, kénytelenek voltak alkalmazkodni az új trendhez. Amellett, hogy a megújított panelek karcsúsodtak-keskenyedtek, olyan vevőcsalogató látványelemeket is bevetettek, mint például a vízsugár megvilágítása (3. ábra).
Ha a régi zuhanyt ki akarjuk cserélni, és a meglévő csatlakozástól egy kicsit távolabb szeretnénk elhelyezni, akkor a 4. ábrán látható változat lehet a megoldás. Az átalakítás alkalmával a régi keverőcsapot is célszerű termosztátos zuhanycsappal helyettesíteni! Az ajánlott armatúra megvéd a hőfokingadozásoktól. 38 °C-nál nagyobb hőfokot csak a termosztát gombján lévő retesz feloldása után lehet beállítani, így a termosztát a biztonság érdekében óv a feleslegesen nagy vízhőfok akaratlan beállításától, és egyben az energiatakarékosságra is figyelmeztet. A jobb termosztátok forrázásgátló funkcióval is bírnak, ami azt jelenti, hogy a zuhanyból még a hideg oldal teljes kiesése esetén sem áramolhat ki veszélyesen forró víz. A hőfokingadozás és a leforrázás veszélyének kiküszöbölése a gyors menekülésre kevés esélyt nyújtó, zárt zuhanyfülke esetében is biztonságossá teszi a tisztálkodást.